Át gondoltam reggelre mindent.....úgy döntöttem hogy esélyt adok helyre hozni az egészet, biztos éretlen még fiatal és nem érzi hogy apa lesz. TudatosÍtani akartam benne hogy ideje felnőni. Ő úgy jött felém mintha előző éjjel semmi sem történt volna. Csókkal fogadott és szerelmemnek hÍvott. Úgy gondoltam azért van mert ő is át gondolta, és rá jött van mit vesztenie. Éltünk tovább mintha semmi sem történ volna...de megbocsájtani lehet felejteni nem. Na egy szó mint száz: újra és újra és újra megtette.....kb 3 évig követtem az eseményeket mÍg bele fáradtam és onnantól kezdve nem érdekelt kivel mit csinál. Érzelmeim nem maradtak. használtuk egymást ha szükség volt és ennyi