Egyre többször érezni kezdtem hogy magànyos lettem. Kezdtem észre venni a világot magam körül. Feltűnt, amikor kiléptem az utcára hogy érdeklődő pillantásokat kapok....kezdett tetszeni. Kezdtem kihívobban öltözködni.....imádtam érezni hogy igen.....még mindig dögös tudok lenni. Aztán egy régi ex feltűnt a szìnen. Egyre többször rámírt egyre többet keresett....udvarolni kezdett. Talalkoztunk, és szégyen ide szégyen oda megcsókolt és viszonoztam. És egyre sűrüsödtek a találkák és a csókok mìg végül ágyba bújtúnk. Eszméletlenül remegösen csodálatos volt minden.....tökéletes volt.....úgy igazàn tetőtöl talpig... Magas, szőke és rabulejtő gyönyörű zöld szemek..... gyönyörű férfi, akin a nő szívesen legelteti a szemét. Igen...de kezdett megmozdulni a bensőm. Kezdtem érezni....nem szeretetről beszélek hanem a szerelemről. Nem voltam biztos benne, ìgy vártam. Elkezdett komolyan gondolkodni....lakást vett....azt akarta költözzünk össze és a lányom is szìvesen vállalja. Na akkor lett urrá a pánik rajtam. Kitörtem...azt mondtam neki hogy nem szeretem, sőt szörnyű vele minden pillanat és lépjen ki az életemből. Letörve de ìgy is tett. Bennem hatalmas káosz lett. Szerettem ....de a félelem erős volt és nem csalódhattam újra. Hisz ha nincs szerelem nincs bánat. Utanna is voltak kalandjaim .....de az érzelem mentes pótlás......