Tesómnál aludtam és reggel elötte és párja elött hívtam fel G t hogy nem e gondolta e meg magát...sírva mondta hogy nem mert a család. Elfogattam. Ahogy lerakta éreztem hogy elvesztem a világba. Szerelmes lettem de hiába. Újra csalódás ért...félelmem újra utol ért. Törni zúzni tudtam volna üvöltve, de csöndbe magamba folytva csak magam elé bámulva üldögéltem. Mindeni kérdezte hogy hogy tudok nyugottan ülni ha szeretem. Nem tudtam választ adni. Egyszerűen nem tudtam ki adni. Kocsiba ültem és elindultam haza. Egész úton sírtam és csak arra öszpontosìtottam hogy kapjam össze magam mert várnak a lányaim oda haza. Ne tegyek rosszat pedig szívem szerint be hunytam volna szemem és az első kamion alá hajtottam volna. Nem tehettem meg lányaimmal....csak ők maradtak nekem.